Aisha Nayar;;
Apránként végiggondolva sosem volt egy kisangyal, de mostanság valóban kicserélték. Nyűglődik is magában, mert a tesók szemében sosem akart csalódást okozni, de tudja, hogy szép lassan elért eddig. Bukott prefektus, rossz tanuló, ha nem is annyira, a híre messze megelőzi, Mihael… Kezd enyhén valamiféle kiütése lenni, ha csak felemlegeti, de már lassan minden második szava ő. Hogy lehetne más a történtek után? Mégis csak olyan Luca, amilyen, ha valakihez már bármi köti, az illetőről akár negatív a véleménye, akár pozitív, egyszerűen csak a része. Ez a fiú meg jobban a részévé vált Luca világának, mint ő azt hinné. Szereti-e? Tetszik-e neki? Ezekre mind egyértelműen nem a válasz, nem az érzelem, az emlék köti… De más a helyzet a vele szemben lévő lánnyal, akihez már inkább a lelkével kötődik. Nagyon jól összehaverkodtak, a kviddics a plusz bónusz, örült neki és nagyon értékelte, hogy ennyi mindenben számíthat rá. Azonban ahogy a szavakat értelmezi az agya, mintha 180 fokos fordulatot venne Luca. A tekintete percek alatt sötétül el, a barnái szinte villóddzanak, és ha bele lehetne látni a fejébe a pirosan villogó vészfényről is tudnának, ami valami katasztrófát fémjelez.
Nehéz róla véleményt alkotnom. Nagyon szeretem őt, annyira aranyos lány, nagyon jó barát, ő is szereti az édességet, a világ egyik legeslegeslegeslegjobb hajtója, és annyira kedves tud lenni...de ott volt az a kis afférunk a HV irodában, na az maradandó élmény volt mindkettőnk számára. Több szempontból is. Kénytelen voltam beavatni a képességembe, amiről eddig tulajdonképpen senkinek sem beszéltem. Nem bántam meg, jó érzés, hogy van valaki, aki megérti, főleg, mivel hála nekem, neki is előjött valamilyen...ijesztőek vagyunk együtt.
De én vállalom a kockázatot. Felkértem CSKH-nak a csapathoz, és a nyakamba ugrott, elvállalta! *_* Üdv másodhajcsárom. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése