Mihael Gérard Saint-Venant;;
De nyugalom, ez egy kellemes, edző meccs, amin éppen gólt kaptak. Igen, barátságosnak nem mondaná, arról már akkor letett mikor elsőre az őrzőre pillantott. Borzalmas, az a tekintet, árulkodik róla, hogy gyerekkorába elvonták az édességtől, meg biztos kukoricán is sokat térdepelt. A filozofálás közben,Lotte már a munkálatait végzi, Luca pedig harcra fel mozdulattal emelné meg az ütőjét, amikor a haját magával húzva suhan el a gurkócska. Mélylevegő után pedig fordulna kezelésbe venni, ekkor már Misike, a rellon őrző közelít felé. ÜTŐVEL?! Csak semmi pánik. Önnyugtatás bekapcsol, innentől csak magában mormolt dallamra fog cselekedni. Micsi Manó, védjél nekünk, Micsi Manó, legyél velünk. Meccseknek részese, ezek nagy vesztese. Micsi Manó, védjél nekünk…
Ez az idióta, semmirekellő, benga, rellonos, kétajtós hűtőszekrény majdnem bezúzta a koponyámat! Ez egy őrült, és itt még közel sem volt vége az "ismeretségnek" kettőnk között. De csak, hogy tudjátok, itt kezdődött minden, ilyen utálatot és gyűlöletet még ember iránt nem éreztem eddig...
Arra viszont nem számít, hogy válaszok, vagy további szájtépés helyett fölé kerekedik Mihael. Annyira megijedt elsőre, hogy hátra akarta magát rántani, sikeresen lefejelve a falat, és ahogy a fájdalomtól felszisszenve előre felé mozdulna, ott pedig vélhetően Micsivel is összekoppannak. Viszonozta a közelséget, kicsit egyéni és béna módon. Hát ez igazán remek… Azért azt szintén megköszönheti, hogy nem hagymát vacsorázott Micsi. Csak némán bambul maga elé, kissé tátott szájjal, hogy ez most mi a fene. Elég furán nézhet ki. Kicsit feszült lett a levegő úgy vette észre.
- A szám? Az nagyon jól érzi magát nálam, rajtam… enyémnek. - Kicsit még próbál jobbra, vagy balra csusszanni totálisan sikertelenül, így csokoládébarnáival a fiú arcát futja végig, mit lát rajta. A bosszút érzi, azt látnia se kell, sőt, többet is átérez így, mint várta.
Aztán elloptam a kését, a mérgét és kissé a cinizmusát is...Tartottam is meg belőle. Ő pedig az első csókom, valamint a kíváncsiságom... itt vesztettem el a kontrollom, vagy valami történt volna?
Ő maradt leghátul, már ürül a folyosó, mikor szinte gondolatok nélkül nyit be a Rellonosokhoz, teljesen célirányosan. Ugyan! Csak nem csinálnak ki egy kicsi, navinés leányzót. az más, hogy erős, csapatkapitány, legyőzte őket… ne folytassuk. Aki amúgy kicsit mérges még a lopott csók miatt Micsi manóra, és miután most megverték őket, itt az ideje visszaadni ezt! (Igen, létezik, hogy ezt nem gondolta át teljesen, az is, hogy nagyobb fatal errort nem tudna okozni a saját és a másik rendszerében, de ez most nem a realitás mezeje.) Nem nagyon nézegeti, mit csinálnak, vagy mit sem odabent, kisebb táv után a neki éppen háttal lévő benga állathoz lép. Letörli a szemecskéi alól a könnyeket, majd maga felé fordítva egy szép mosoly után szájon puszilja.
Visszaadtam amit elvett, mégsem nyertem elégtételt. Napokkal később pedig egyszer csak megjelent, hogy megyünk szülinapomat ünnepelni.
Azért még mindig sok benne a homályos folt, de az tuti, hogy férjes asszony lett belőle, ami ellen mit sem tett. Mégis mire fel akart volna ellenkezni? Most komolyan azt hiszi bárki, hogy Luca ennyire nem bírta felfogni, hogy esélye sem lett volna? Csak puffogni tudott volna magában, de akadt jobb dolga is. Nyilván van egy másik oldala, tagadhatatlanul van valami vibráló a kettőjük akcióiban… Nagyon tévedne Mihael, ha azt hinné, Luca elfelejtette az első csókját, nagyon úgy tűnik, a fiú gyűjti az első dolgokat tőle, van egy enyhe Luca fétise és egy mindenből first komplexusa. Első férj, na nem mintha komplett kollekciót szándékozna Luca összeszedni, mondjuk hetet, mint a gonoszok, jajj. Jó, ki csodálná, tudja magáról a navinés már nem prefektus, hogy igen is vonzza a tekinteteket, és nagyon kis vonzó személyiség, na azért a rellonos se panaszkodhat… Látta azt, amit… EZEKET KOMOLYAN GONDOLJA? Nem is érti magát. Ettől függetlenül tagadhatatlan, és nem is próbálja a dolgot, de jól érzi magát vele, meg azért egy percig se szomorkodik…
Ő volt az első... és ennél többet mondanom sem kell. Eszméletlen napok voltak. Két hét házasság. Nem tudom hová tenni őt az életemben. Már a volt férjem, egy igazi benga nagy sárkány, egyszerre ölelném és ölném. Laktam vele a rellonban is kicsit. És még mindketten élünk... ennek biztosan oka van. Megérte. Biztos, hogy a legjobb szülinapom volt így vagy úgy....
Azonban ő talált valami barbiet magának játszani, én meg megpróbálom elkerülni ezeket innentől. Jó volt, jól éreztem magam... de nem akarok belegondolni, az csak rossz lesz, szerintem...
