Földesy Kristóf Dominik;;
Az enyhe kifejezés lenne, hogy kissé feszült a meccset követően. De egyelőre a megfelelő szavakat sem találni rá, hogy mit is gondol és érez most pontosan. Egyszerűen lángol a tekintete, ha a szeme olyan ágyra téved, ahol egy rellonos pihenget, mert aztán biztos hatalmas problémáik vannak, miattuk jutottunk idáig, igazán nem kell adni a nagy halált… Ebben bőven benne van a mérge, de akkor is. Az első terepszemléje Kristófnál szakadt félbe, aki mikor magához tért, kissé visszariasztotta őt azzal, ahogy reagált, de teljesen megértette miért ilyen. Ettől függetlenül, hogy azt, amit megtett érte, mérges is rá, pontosan ezért, hiába mondta el mindegyiküknek, hogy mindenki magára vigyázzon, és nem csinálunk hirtelen akciókat, de úgy látszik, kicsit belegondolva, sokkal nagyobb baja lehetett volna, ha a fogó nem lép közbe…
Sztárfogó, családapa, navinés, példakép, van benne valami, ami miatt olyan nekem, mint a bátyám, kicsit, mintha kaptam volna egy saját "Benjit" ha már távol van. Sokat köszönhetek neki, csomót tanultam tőle, szeretem Kristófot, nagyon fog hiányozni, ha majd elmegy tőlünk. Nem akarom, hogy elmenjen.
Szabó-Kelemen Zsombor;;
Építkezés közben, egy-egy sikertelen akció után gyakran pislant a fiú művére, hogy valami jó taktikát elcsípjen, de mikor már háromszor próbálja, némi sikerélménye is lesz. Bár ezúttal tapsikolni nem kezd el, mert összedőlne a kártyavár, meg nem is nagyon akar pattogni, ki tudja kik mászkálnak a folyosón. Körbenézve az eléggé kihaltnak tűnő szobán, mert azért látszik rajta, hogy elhagyta a gazdája, újra forogni kezdenek az agytekervényei. Az egyik hirtelen mozdulata nyomán hullik le a felső részről két kártyalap, pontosan elé. Az egyiken olyan mintha írna, vagy rajzolna valaki, érdekes, a másikon meg egy tanárnak kinéző nő van. A szája hatalmas mosolyra húzódik, majd Zsombira néz, aki vélhetően mit sem sejt abból, mi fordult meg ennek a tömör energiabombának a fejében. Sosem jósolt még, nem is ért ezekhez a kártyákhoz, de egy dologban biztos, ez egy jel a következő célállomásra, irány a rajzmágia terem! A hirtelen ötletet nem biztos, hogy annyira felfogja a fiú, mégis reménykedik benne, hogy nem lesz ellene, persze az eddigi rángatást mellőzve, csak arra jut, hogy mond neki pár szót, majd miután összeszedegette a kártyákat elindulna kifelé az ajtón, de előtte még egy cetlit tesz az asztalra, azzal a szöveggel, hogy „Köszönöm a kártyákat”.
Picit sajnálom hogy háztársam, azóta terelőtársam és barátom első alkalommal picit becsaptam, vagyis nem...csak segítettem neki. Jó ötletnek tűnt, amíg bele nem gondoltam. Furcsa, nagyon jól érzem magam vele, aranyos még a bálba is meghívott.*-*
